1.Rész:
Rose vagyok, egy teljesen átlagos 18 éves lány. Mindig is zárkózott, és szerény voltam a mai napig. Mindenki kislányként kezel, és ez időnként nagyon zavar. Úgy érzem magam, hogy kész vagyok felnőtt lenni, bár ezt sokan kétlik.
- Rose! Szia! – ugrott nyakamba legjobb barátnőm
- Szia! – öleltem vissza
- Miért vagy ilyen… ilyen szomorú még mindig, hetek óta?- vált el tőlem
- Nem tudom, egyszerűen nincs jó kedvem- vontam meg a vállam
- Nincs jó kedved? Hmm? Akkor menjünk bulizni!
- Nem!
- Hogy mondod?- vonta föl a szemöldökét
- Sajnálom Jenny, de nem megyek se bulizni, se mozizni, sehová! – jelentettem ki határozottan
- De miért?- kérdezte csalódottan
- Mert nincs kedvem egyikhez se, és légy szíves ne nyaggass ezzel! – indultam befelé az iskola kapuján, ahonnan rögtön az osztályomhoz vezetett az utam, beültem egy padba, és vártam csöndben a tanárt.
- Jó reggelt gyerekek! – lépett be az a terembe Mr. Salzman, a töri tanárom. Az ő óráját kedvelem a legjobban. Az egész napom a suliban tűrhető volt. Hazaérve rögtön a szobámba siettem, ahol bekapcsoltam a tv-t és azt néztem. Utána neki láttam tanulni. Estig tanultam. A nap folyamán nagyon elfáradtam, lezuhanyoztam, és már mentem is lefeküdni.
 |
| A "képzeletbéli" férfi |
Reggel úgy éreztem, hogy valaki engem bámul, mikor kinyitottam a szemem egy hollófekete hajú, tengerkék szemű férfi állt az ágyam előtt. Megdörzsöltem a szemem, hogy jobban lássam. Viszont amikor újra szemügyre akartam venni, a férfi eltűnt. Egy ideig furcsálltam, de elkönyveltem magamban, hogy csak képzelődtem. Felkeltem, elvégeztem a szükséges tenni valókat, és iskolába indultam. Útközben éreztem, hogy valaki követ, hátra fordultam, viszont ott senkit nem találtam. Az iskolakapuban barátnőm nekem integetett.
- Végre! Mi tartott eddig?- szidott le
- Semmi csak rossz érzésem van
- Már kezd az agyadra menni a magadba zárkózás
- Jenny, ezt bejezhetnéd már!
- Befejeztem- emelte föl védekezően a kezeit
Az órák után ismételten haza indultam, amikor beakartam csukni az ajtót, valaki megállította a lábával. Amikor látni akartam a torlaszolót, eltűnt.
- Oké. Kezdek bedilizni
- Mondtál valamit kicsim? – jött ki a konyhából anya
- Nem semmit. Anya, figyelj, van olyan gyógyszer itthon, ami képzelgések ellen van?
- Te jó isten édesem! Jól vagy?
- Persze,kutya bajom- hazudtam
- Akkor minek a gyógyszer?
- Van olyan érzésem, hogy valaki nem hagy. Mindenhová követ. Reggel úgy ébredtem, hogy egy férfi állt az ágyamnál- hadartam el, mire anyám elképedt és aggódó arcot vágott
REMÉLEM TETSZETT! HA ELOLVASTAD, ÍRJ KOMIT ÉS PIPÁLJ! SOKAT JELENTENE. HA TOVÁBB OLVASNÁD IRATKOZZ FÖL RENDSZERES OLVASÓNAK. PUSZI.
