The Vampire Diares történet

Sziasztok! Az egyik "barátnőm" szintén TVD alapú blogot vezet. Csak ő már valamivel jobban ért hozzá. Látogassátok meg az ő blogjait is. Itt van az egyik:
Szenvedélyes Szerelem    Ott megtaláljátok a többit... a közöttük lévőből csak egy szól közelebbről Damon vagyis Ian Somerhalderről... nekem nagyon tetszik. Úgyhogy ajánlom nektek is.
Sziasztok!

Képzelődés vagy valóság?

1.Rész:

Rose vagyok, egy teljesen átlagos 18 éves lány. Mindig is zárkózott, és szerény voltam a mai napig. Mindenki kislányként kezel, és ez időnként nagyon zavar. Úgy érzem magam, hogy kész vagyok felnőtt lenni, bár ezt sokan kétlik.

-      Rose! Szia! – ugrott nyakamba legjobb barátnőm

-      Szia! – öleltem vissza

-      Miért vagy ilyen… ilyen szomorú még mindig, hetek óta?-  vált el tőlem

-      Nem tudom, egyszerűen nincs jó kedvem- vontam meg a vállam

-      Nincs jó kedved? Hmm? Akkor menjünk bulizni!

-      Nem!

-      Hogy mondod?- vonta föl a szemöldökét

-      Sajnálom Jenny, de nem megyek se bulizni, se mozizni, sehová! – jelentettem ki határozottan

-      De miért?- kérdezte csalódottan

-      Mert nincs kedvem egyikhez se, és légy szíves ne nyaggass ezzel! – indultam befelé az iskola kapuján, ahonnan rögtön az osztályomhoz vezetett az utam, beültem egy padba, és vártam csöndben a tanárt.

-      Jó reggelt gyerekek! – lépett be az a terembe Mr. Salzman, a töri tanárom. Az ő óráját kedvelem a legjobban. Az egész napom a suliban tűrhető volt. Hazaérve rögtön a szobámba siettem, ahol bekapcsoltam a tv-t és azt néztem. Utána neki láttam tanulni. Estig tanultam.  A nap folyamán nagyon elfáradtam, lezuhanyoztam, és már mentem is lefeküdni.



A "képzeletbéli" férfi



Reggel úgy éreztem, hogy valaki engem bámul, mikor kinyitottam a szemem egy hollófekete hajú, tengerkék szemű férfi állt az ágyam előtt. Megdörzsöltem a szemem, hogy jobban lássam. Viszont amikor újra szemügyre akartam venni, a férfi eltűnt. Egy ideig furcsálltam, de elkönyveltem magamban, hogy csak képzelődtem. Felkeltem, elvégeztem a szükséges tenni valókat, és iskolába indultam. Útközben éreztem, hogy valaki követ, hátra fordultam, viszont ott senkit nem találtam. Az iskolakapuban barátnőm nekem integetett.

-      Végre! Mi tartott eddig?- szidott le

-      Semmi csak rossz érzésem van

-      Már kezd az agyadra menni a magadba zárkózás

-      Jenny, ezt bejezhetnéd már!

-      Befejeztem- emelte föl védekezően a kezeit

Az órák után ismételten haza indultam, amikor beakartam csukni az ajtót, valaki megállította a lábával. Amikor látni akartam a torlaszolót, eltűnt.

 - Oké. Kezdek bedilizni

- Mondtál valamit kicsim? – jött ki a konyhából anya

- Nem semmit. Anya, figyelj, van olyan gyógyszer itthon, ami képzelgések ellen van?

- Te jó isten édesem! Jól vagy?

- Persze,kutya bajom- hazudtam

- Akkor minek a gyógyszer?

- Van olyan érzésem, hogy valaki nem hagy. Mindenhová követ. Reggel úgy ébredtem, hogy egy férfi állt az ágyamnál- hadartam el, mire anyám elképedt és aggódó arcot vágott


REMÉLEM TETSZETT! HA ELOLVASTAD, ÍRJ KOMIT ÉS PIPÁLJ! SOKAT JELENTENE. HA TOVÁBB OLVASNÁD IRATKOZZ FÖL RENDSZERES OLVASÓNAK. PUSZI.

Ismertető

A történetem egy Rose nevű lányról szól, aki mint minden vele egykorú tini, éli átlagos mindennapjait. Majd egyszer úgy érzi, hogy valaki mindenhová követi őt. Már úgy érzi, megbolondult, ezért mindent elmond édesanyjának. Aki pontosan tud mindent és aggódik lánya életéért. Hogy ennek milyen oka is van? Megtudjátok, ha olvassátok a történetem.